A Megfojtott virágok hosszú és nehéz film, azonban egyetlen felesleges percet sem találtam benne. Nehéz, mert végig kell néznünk ahogyan a zöldhasú mámorától megittasulva az ember kifordul önmagából és máglyára dobja több ezeréves erkölcsi normáit. Scorsese ahelyett, hogy egyszerűen azt mondaná, hogy a jól ismert fehér felsőbbrendűségtudattal és rasszizmussal van dolgunk, a minden ember lelkében fellelhető éhes démonra mutat rá. Különbség ember és ember között nem a bőrszínben keresendő, hanem hogy ki milyen erős pajzzsal rendelkezik a csábító erőkkel szemben.