„Amelia akkor veszítette el a férjét, amikor az éppen kórházba vitte őt, hogy megszülje első gyereküket. A baleset óta hét év telt el, de a nő még mindig nincs túl rajta, és azóta is egyedül neveli fiát, Samuelt. A fiú nem könnyíti meg a dolgát: súlyos viselkedési problémákkal küzd, követelőző és erőszakos, ugyanakkor folyton retteg és azt állítja hogy egy félelmetes szörny lakik a házukban. Amelia egy nap talál egy Mr. Babadook nevű különös gyerekkönyvet az ajtajuk előtt, és mivel ártatlan ajándéknak gondolja, magához veszi. Az ijesztő gyerekkönyv hatására azonban a fiú állapota csak rosszabbodik, idővel az iskolából is kitiltják. Ahogy anya és fia egyre jobban elszigetelődik a külvilágtól, Amelia sejteni kezdi, hogy talán tényleg nincsenek egyedül a házukban...” (port.hu)

Egy olyan filmről szól a bejegyzés, amely méltánytalanul kevés figyelmet kapott mind ez idáig. Ez persze teljesen érthető, miután utánanézünk és látjuk, hogy ez egy alacsony költségvetésű ausztrál film ­— ráadásul a rendező, Jennifer Kent első mozija —, amely így eleve hátrányból indul a hollywoodi filmekkel szemben — a marketing kampányt tekintve legalábbis mindenképpen. Nekem is csak azért volt esélyem rábukkanni, mert a kezdeti gyenge bevétel után a 2014-es Sundance Filmfesztiválon bemutatott film kritikai sikert aratott, így viszonylag sokat cikkeztek róla.

A film műfaji besorolásánál elsődleges a horror megjelölés, ami igaz is, azonban nem összekeverendő a fénykorát élő „ijesztegetős” (jump scare) horrorfilmekkel (a trailer ebből a szempontból félrevezető lehet). A Babadook csak a felszínen ölt horror jelmezt, alatta egy kőkemény dráma, pszichohorror, pszichothriller és még valószínűleg találnánk rá jelzőt, azonban a lényeg, hogy túl tud lépni a műfaji elvárásokon és besorolásán, azoknál egyetemesebb problémákat boncolgat. (Innentől spoileresen folytatom.)

Ahogy említettem a Babadook egy horror-alapra épít. Adott egy ház, ahol anyja és fia egy szörnnyel kénytelen ek szembenézni és megküzdeni. Ez a szörny azonban nem a semmiből érkezik. Az anya egyik éjjel felolvas egy Mr. Babadookról szóló „mesekönyvből”, és ettől a képzettől először fia, majd ő sem tudnak szabadulni. De mi vagy ki is Babadook? Ha az elnevezésben keresünk logikát, akkor valószínűsíthetően a bad book kifejezéssel való játék. Ha pedig azt próbáljuk megfejteni, hogy mit jelent, akkor fel kell használnunk Sigmund Freud pszichoanalitikus modelljét.

Amelia (az anya) és Samuel (a fia) egy közös traumát éltek át: Amikor Amelia-t férje a korházba viszi kocsival, hogy megszülhesse első gyermeküket, a pár és magzatuk autóbalesetet szenvednek, mely során a férfi életét veszti. Ezt a traumát az anya nem tudja feldolgozni, elfojtja és nem beszél róla fiának. A fiú „könnyebb” helyzetben van abból a szempontból, hogy nincsen emléke a történtekről. Az elfojtott traumák, ahogyan a film erre rávilágít, sosem maradhatnak következmények nélkül, és akkor találják meg az embert, amikor amúgy is mélyponton van. Ez a mélypont a csonka család életében egyrészt Amelia helyzete: egyedül kénytelen nevelni és eltartani gyermekét, illetve egy idősek otthonában dolgozik, ami minden, csak nem az a munka, amit megálmodott. Gondot okoz másrészt a gyermek viselkedése is. Samuel rendkívül problémás, hiperaktív kisfiú, ebből kifolyólag Amelia-nek állandó konfliktusokat kell kiállnia az iskolával, sőt, még nővérével szemben is, aki nem akarja, hogy az ő lánya a fiúval játszhasson. A család küzd a mindennapokkal, és Amelia egyre inkább kezd neheztelni a fiára, ugyanakkor bűntudatot érez a rá nehezedő anyai elvárások miatt. Ebbe az élethelyzetbe és légkörbe érkezik Babadook, ami — a fentebb elmondottakból következően — az elvesztett férj okozta trauma szimbóluma, manifesztációja. A baleset emléke bugyog fel Amelia tudatalattijából a lehető legkülönbözőbb helyzetekben és módokon, sok esetben hallucinációk formájában. A megoldást az szolgáltatja, hogy anya és fia együtt győzik le a szörnyet, anélkül, hogy elpusztítanák. Nagy tanulsága ugyanis a filmnek, hogy ezeket a traumákat nem tudjuk megsemmisíteni, az emlékeket nem tudjuk és nem is szabad megpróbálni kitörölni. Gyógyírt csak az jelenthet, ha felszínre hozzuk őket, ahol tudatosan képesek lehetünk a problémákkal foglalkozni. Csak ezen a terepen lehet esélyünk megérteni és ezzel együtt elfogadni azt, amitől szenvedünk. Ennek megfelelően a film végén azt láthatjuk, hogy az apa emléke, a trauma, a szörny továbbra is kíséri a család életét, azonban már kordában tudják tartani (ezt az is jól mutatja, hogy a cselekmény végén az anya már képes beszélgetni fiával a traumáról), és ennek köszönhetően Samuel visszakapja édesanyját, aki immáron biztosítani tudja számára azt a biztonságot és szeretetet, amire szüksége van. A film részéről okos és izgalmas megoldás az is, hogy a korábban gyermekkönyveket író anya traumája hogyan talált utat a felszínre, és ez a képzet hogyan manifesztálódott egy könyv és végül egy szörny formájában. Erre a kisfiú egyébként már azelőtt utal, hogy a furcsa esetek elkezdődnének, és biztosítja édesanyját, hogy bármi áron, de megvédi. Az anya persze ekkor még nem érti, hogy mitől kéne megvédeni. Ez a mozzanat azt az érdekes kérdést is felvet, hogy a fiú mennyit látott az anyából, amikor az nem volt önmaga, és például a könyvet készítette.

Ha Freud modelljét húzzuk rá a filmre, akkor láthatjuk, hogy Amelia Én-je (ego) küzd egyfelől az alulról feltörő (Tudatalatti, Ösztön-én, Id), korábban elfojtott emlékeivel, traumáival, másfelől a tanult társadalmi és kulturális elvárások által rákényszerített (Felettes-én, Superego) szerepmintákkal, többek között az anya-szereppel. Ez a modell egy térmetaforára épül, amiben a tudat egy háromszintes, függőleges rendszerben reprezentálható, és a szintek közötti kapcsolat ebben értelmezendő. Ezt a film gyönyörűen jeleníti meg, és ezzel a ház, mint tipikus horrorkellék, többletjelentést kap, amennyiben az épületet az anya tudataként értelmezzük. Ezt tovább gondolva már teljesen érthető, hogy miért kell lemennie Amelia-nek a pincébe, hogy szembenézzen halott férjével, és végül miért csak az emeleten lesz képes szembeszállni vele. Utóbbi jelenet, a film csúcspontjaként, a nézői szemszög megváltozásával (hirtelen a szörny szemével láthatjuk az eseményeket, és innen menekülünk a pincébe) is érzékletesen jelzi, hogy a szembenézés megtörtént, és az anya nem hagyja, hogy Babadook tovább mérgezze az életüket.

A Babadook egy tartalmas és formanyelvileg is kitűnő horror, amit érdemes nem csak a műfaj szerelmeseinek, hanem a minőségi filmek kedvelőinek is megtekinteni. Ezek után tűkön ülve várhatjuk a rendező 2018-as The Nightingale című filmjét, mely az adatlapja szerint egy thriller.

A film trailere és a mondóka a könyvből:

If it's in a word or it's in a look,

you can't get rid of the Babadook.

If you're a really clever one

and you know what it is to see,

then you can make friends

with a special one...

a friend of you and me.

His name is Mister Babadook

and this is his book.

A rumbling sound,

then three sharp knocks...

"ba BA-ba Dook! Dook! Dook!

That's when you'll know he's around.

You'll see him if you look.

Ba BA-ba Dook! Dook! Dook!

This is what he wears on top.

He's funny, don't you think?

See him in your room at night...