Youtube csatornánk: youtube.com/@kritikan.feluli

Kritikán felüli

Kritikán felüli

Mechanikus narancs: Alex megérdemli, amit kapott, sőt…

2021. július 25. - attticus

vlcsnap-00001.jpg

Alex a tejbárban játszódó kezdőjelenetben

Könnyen felfordulhat minden jóérzésű ember gyomra, miután szemtanúja volt annak, ahogy egy fiatal srác ihletett állapotban, ördögi élvezettel püföl egy szerencsétlen hajléktalant, ritmusoson gyomorszájon rugdal egy írót a saját házában vagy, amikor éppen annak feleségét erőszakolja meg teljes nyugalommal. Sőt, az ellenszenvünk oly mértékűvé nőhet az említett sorok és képsorok befogadása után, hogy nem tudjuk józanul megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyekből ez az ördögi művész, Alex DeLarge született.

vlcsnap-00002.jpg

Alex és három drúgja árnyékai, amint egy hajléktalant készülnek megverni

Álljon itt néhány érv, melyek árnyalhatják a Mechanikus narancs főhősének morális megítélését.

A film kezdőjelenetében Alex és drúgjai egy tejbárban ülnek és készülnek az esti mókára. Az alkohol kimérése törvényileg tiltva van, ezért tejben feloldva árulják a különböző tudatmódosító szereket, melyeket a fiatalok felpörgetésre használnak a tervezett erőszakos cselekedetek előtt. Ki a felelős ezért, hogy – a könyv alapján – 15-16 éves gyerekek teljesen ellenőrízetlenül önthetik magukba ezeket a drogokat? A szülők, a kormány? Akárhogy is, Alex aligha…

A cselekmény előrehaladtával megtudjuk, hogy Alex korábban javítóintézetben nevelkedett. Ennek a jelenben is érzékelhető következménye, hogy Mr. Deltoid személyében egy felügyelő „vigyáz rá”. Tehát a Mechanikus narancs világában ilyen pszichés állapotban van egy kamasz, akinek veszélyességéről az állam tud, aki átesett egy „javításon”, és miközben mindenféle erőszakos és törvénytelen cselekedeteket követ el éjszakánként, elvileg, egy hivatalos szakember is segíti.

Mi a helyzet a felnőttekkel? Vannak-e olyan magatartásminták, amelyekre érdemes lenne felnéznie Alexnek és drúgjainak? A már említett felügyelő pedagógiai módszerei láthatóan kimerülnek a fizikális és verbális fenyegetésekben, megalázásokban. A főhőst, lebukása előtt, tökönvágással próbálja jobb belátásra bírni, utána már finomabb eszközhöz folyamodik: egyszerűen arcon csulázza.

vlcsnap-00004.jpg

Középen Mr. Deltoid a rendőrőrsön, mielőtt arcon köpi Alexet

A szülők félnek a fiúktól, és nem érdekli őket túlzottan, hogy miből telik neki például egy egészen komoly hifi berendezésre. Annyit tudnak, hogy csemetéjük éjszaka „dolgozik”, de a kételkedésnél tovább nem jutnak.

A rendőrség és a büntetésvégrehajtás intézményei az erőszakra erőszakkal válaszolnak. A fiatalokat elagyabugyálják, a börtönben pedig minden gesztusukkal jelzik: az elkövetők kiiratkoztak az emberi faj neméből, jobb esetben állatok, mondjuk férgek, rosszabb esetben ürülékhez hasonlítható kellemetlenségek. Legújabb eljárásuk egy kéthetes kondicionálási program, mely a korábbi barbár eszközöket – az ő értelmezésükben – felváltja humánusabbakkal: A fiatalokat „csupán” szabad akaratuktól fosztják meg – a felesleges és piszlicsáré etikai kérdésekkel nem foglalkozva – ezzel mechanikus organizmusokká, azaz gépnaranccsokká változtatva őket. A kormány boldog lehet, hiszen úgy látszik, képes megoldani a zsúfolt börtönök és a láthatóan kis hatékonysággal működő rendfenntartás problémáit.

vlcsnap-00006.jpg

Alex "javulás" közben

Akik ellen pedig elkövette bűneit Alex? A börtönből kikerülve kéjesen várják, hogy bosszút állhassanak. A majdnem halálra vert író, akinek felesége közvetve belehalt a szexuális abúzusba, élvezettel hallgatja a kamasz szenvedéseit, miközben Beethoven kilencedike szól – valahogy úgy, ahogyan korábban Alex kapcsolta össze agresszivitását a magaskultúrával. Az író és értelmiségi társai ráadásul a fiút csak ellenzéki politikai céljaikra akarják felhasználni – már akkor ezek a terveik, mielőtt megtudták volna, hogy F. Alexander, az író és felesége ellen elkövetett bűncselekményben ő volt a tettes.

vlcsnap-00007.jpg

F. Alexander, az író miközben élvezettel hallgatja Alex szenvedését

A regény és a film által felvázolt világ borús és pesszimista (Kubrick szatirikus, ironikus és sok esetben humoros stílusát itt nem tárgyaljuk). Alexander DeLarge-nak és a hozzá hasonló fiataloknak nem nyújt alternatív életcélokat, viselkedésmódokat. A rideg, elutasító és önző társadalmi környezetből szinte magától érthetően következik a fiúk által képviselt túlélési stratégia. Alex-et és drúgjait lehet a gonosz megtestesüléseinek kikiáltani, azonban ha a karaktereket a megjelenített világgal együtt vizsgáljuk, látható, hogy amennyire bűnösök és elkövetők, legalább annyira áldozatok is – ahogyan, egyébként, a kiszemelt, szintén a társadalom peremén élő idős hajléktalanok. (Ez akkor is így van, ha történetesen Alex pszichopátiás állapota születési rendellenesség, amely felvetést leginkább azok a jelenetek támaszthatnak alá, melyekben a fiú rendre úgy dolgoz fel történeteket, hogy azokból minden esetben a „rosszakkal” azonosul. Ilyen például az a Biblia keltette fantáziája, amelyben római légiósként Jézust korbácsolja).

vlcsnap-00005.jpg

Alex egyik fantázijelenete: Jézust korbácsolja római légiósként

Mindent félretéve, persze, az is lehet, hogy a fentieknél egyszerűbb a válasz arra a kérdésre, hogy Alex megérdemelte-e a vele történteket, és hogy ezzel összefüggésben gonosznak tekinthető-e. Lehetséges, hogy feleslegesen agyaltunk, hiszen a főhős a következőre jut a rossz és mibenlétén való merengése során:

„De, testvérek, ez a hascsikarás meg fejgyötrés, hogy mi a rosszaság oka, hát ettől hülyére röhögöm magam. A jóság okába nem mennek bele, mit kereskednek akkor a másik boltban? Némely csolovekok azért jók, mert úgy tetszik nekik, én nem szólok bele, de álljon akkor ez a másik boltra is. És én a másikban vagyok vevő. Mi több, a rosszaság az énből ered, az egyetlenegyből, a belőled meg a belőlem, és ezt az ént a Bóg vagyis az Isten teremtette, és vala ő büszke és rádosztnüj. De a nem-én nem tűri a rosszat, márminthogy a kormány meg a bírók meg az iskolák nem tudják elviselni a rosszat, mert nem tudják elviselni az ént. És újabb kori történelmünk nem ilyen bátor málenkij ének története-e, testvéreim, akik ezek ellen a nagy gépezetek ellen hadakoztak? Ezt én most komolyan mondom, testvérek. De amit csinálok, azt azért csinálom, mert szeretem csinálni.”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zsupszkulcs.blog.hu/api/trackback/id/tr116638030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása